Már kapható a Frankenweenie – Ebcsont beforr című Tim Burton-film DVD-n. A filmről a rendező mesél.

Hogyan foglalná össze a Frankenweenie történetét?
Számomra egy fiú és egy kutya végtelenül egyszerű története ez. Valós érzelmek adják az alapját, és van benne egy Frankenstein-szerű csavar. Különleges emlékekről, időkről és emberekről szól, gyerekekről, az iskoláról és Burbankről, ahol felnőttem.

A film tanáraiban ráismerhetnénk valakire az ön egykori tanárai közül?
A Frankenweenie tanáralakjait természetesen az én egykori tanáraim ihlették, azok, akik ijesztőek és inspirálóak is voltak egyszerre.

A film főszereplője, Victor a tudomány segítségével hozza vissza kutyáját az életbe. Önnek volt olyan kutyája, aki ennyire különleges szerepet játszott az életében?
Gyerekkoromban volt egy Pepe nevű kutyám. Volt egy olyan betegsége, amely elvileg nem engedhette volna meg azt, hogy sokáig éljen, de jóval többet élt, mint amennyire számítani lehetett. Nagyszerű kutya volt, és egyébként is: a családon túli első valóban tiszta kapcsolat, amelyet az ember gyerekként megél, az a háziállatával való kapcsolat. A kutyák egyébként is különleges állatok.
Ha az embernek vissza kell fordulnia, mert otthon felejtett valamit, a kutyája úgy tesz majd, mintha néhány perc helyett évekkel ezelőtt indult volna el. Az emberek érzelmei nem ilyen intenzívek.

Gyermekként önt milyen filmek inspirálták?
Mindenféle horrorfilm. Frankenstein, Drakula, órákig tudnám sorolni a címeket… Egyáltalán nem ijesztettek meg ezek a filmek, az emberek szerintem a valóságban sokkal rémisztőbbek, mint amilyeneknek a filmek tudják ábrázolni őket.

És a való életből vannak ijesztő élményei?
Gyerekként járnom kellett egy fogorvoshoz, akiből csak annyira emlékszem, hogy ijesztő méretű orrlyukai voltak, az ember minden egyes szőrszálat látott az orrában. Erre nagyon tisztán emlékszem. Ez lesz életem utolsó gondolata is…

Ha a horrorfilmek nem tudták megijeszteni, mi volt az, amitől gyermekként rémálmai lettek?
Nem voltak. A szüleim szerint elég furcsa volt, de sosem fordult elő velem, hogy rémisztő álomban legyen részem.

Arról álmodott mindig, hogy filmes lesz majd?
Ezt nem mondanám. Stop-motion filmeket készítettem sok gyerekhez hasonlóan, és volt egy pontja az életemnek, amikor azt gondoltam, talán animátor leszek. Nagyon szerettem rajzolni.

Milyen tanácsot adna azoknak a gyerekeknek, akik úgy gondolják, szívesen dolgoznának majd a filmiparban?
Nagyon sokszor felteszik nekem ezt a kérdést, az a baj vele, hogy nincs rá logikus válasz. Egy dolgot tudok tanácsolni: hogy csinálják azt, amit szeretnek, és reménykedjenek a legjobbakban. Én szerencsés voltam, de beletelt a dolog egy kis időbe.

Hol tartja az ötleteit?
Otthon, polcokon, de nem túl rendezetten. Mindenhol vannak vázlatfüzeteim. Mindig van nálam egy kis jegyzetfüzet is, amelybe feljegyezhetem vagy felskiccelhetem azt, ami eszembe jut. Van, hogy éjjel is felkelek emiatt, de nem mindig.

A Frankenweenie – Ebcsont beforr az első stop-motion filmje a 2005-ös A halott menyasszony óta. Mennyit változott azóta a technológia?
Semmit, teljesen ugyanolyan. Még mindig egy animátor mozgat egy bábot másodpercenként 24 képkockában – és én ettől szeretem. Ezért szereti mindenki! Jó érzés visszatérni ennek a technológiának az egyszerűségéhez.

Nehéz volt meggyőznie a Disney-t arról, hogy fekete-fehér filmet készíthessen?
Furcsa, de nem. Régebben nem volt egyszerű fekete-fehér filmet készíteni, de a Disney azonnal megértette, mit akarok a Frankenweenie-vel elérni. A stop-motion sokkal jobban működik fekete-fehérben. Sokkal érzelmesebb, így örültem, hogy megvalósíthatom az ötletemet.

forrás   &  a cikket pedig Amy ajánlotta ^^