Tudom, dobban még a szíve
Tudom, meghaltam már rég
De ha kínom megélné
Bizony rögtön elhinné
Bár rég nem élek már
Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.
Gyönyörű! Hát nem csodálatos ez a kilátás? Majd elakad tőle a lélegzetem! Persze, nem mintha lenne lélegzetem...
Megszakadhat-e a szív, ami már nem dobog?
Nők. Ki tud velük élni? Ki tud nélkülük?
Íme a kéz, mely fájdalmadat elűzi.
A kupád sosem ürül ki,
mert én a borod leszek. Íme e gyertya,
amely utad mutatja át a sötétségen.
Íme e gyűrű, mellyel megkérem kezed.
Élőföldre mennél? Nehezet kérsz... A fentiek az életüket adják, csak hogy ide kerüljenek.
|