Már majdnem itt van, s alig várjuk,
Szóljanak a harangok, s ünnepeljünk,
Mert majd ha a telihold felkel,
egész csapatunk énekel,
Karácsony van!
Valahol mélyen e csontokban
Nagy üresség tátong és egyre nő,
Van valami, távol az otthontól,
Ismeretlen erejű vágyódás gyötör.
A karácsonyi lidércnyomásból minden házba jutott
Békét nem hozott senkinek, sőt, ki tudott: futott.
És amit a kicsik ajándék gyanánt kapnak ma,
holtbiztos, hogy nem tennék az ablakba.
|